Félelem, pánik és egyéb finomságok
2017-12-11
Happy Mouth ™ avagy hogyan lehetséges a fogfehérítés, törött fogak felépítése, fogszabályozás másképp, mint ahogy eddig ismertük?
2018-06-11
Mind

Mikor jönnek az eredmények?

 

Ha megengeded. Persze ezt könnyű mondani, a csinálásába viszont sokak bicskája törik bele… Mert nem kell csinálni. A megengedés nem csinálás. Ez van. A megengedés pont a csinálás ellentéte.

Nekem hosszú ideig okozott „gondot”, ha családon belül kezeltem valakit. A családi kötelék, a szeretetből fakadó aggódás, hogy a legjobbat szerettem volna, néha akadálya volt a valódi áttörések megtapasztalásának.

Mikor fiam egyik szeménél 2,5 hónappal ezelőtt iszonyat nagy látás romlást állapítottak meg, egy világ omlott össze bennem. Tudom, hogy fél a jövőtől, és számos dolgot tudtam, de hogy ilyen szinten megjelent ez a „semmiből” és majdhogynem fél szemére vakká lett, hát….

No, amikor az ember tudja (nem hiszi, meg reméli, hanem valóban tudja), hogy bármi lehetséges – és ez nálam megingathatatlan a testek egészséges működésével kapcsolatban – akkor egy ilyen helyzetet megélni, az maga a totális tehetetlenség. És még sorolhatnám, de szerintem Te, aki olvasod ezeket a sorokat is tudod, hogy milyen érzés, ha mások más utat választanak. Főleg gyermekeid, vagy családod tagjai.

Tegnap voltunk szemészeti kontrollon, és az a helyzet, hogy 70%-os javulást értünk el. A normál átlag 20%-ot tud hozni, a szakorvos szerint.

Ámultam. És, hogy miért is?

Az első sokk után, ami ért 2,5 hónapja, meg kellett vizsgálnom magamban – kegyetlen őszinteséggel, – hogy mivel járultam ehhez hozzá én? Miután ezt letisztáztam és szétkapcsolódtam minden szinten a saját elvárásaimtól és kivetítéseimtől a fiammal kapcsolatban, eljött a megengedés ideje. Megengedni neki, hogy azt válassza, amit választ. Annak ellenére, hogy én tudom, lehetne másképpen is. Nekem sas szemem van, és a testemmel kapcsolatban nincsenek kételyeim, hogy bármire képes, ha választom.

Tehát:

Első lépés: Megengedni mindenkinek, hogy azt válasszon, amit akar. (Még akkor is, ha ezt mi rossznak vagy bármilyennek is ítéljük, és ezt őszintén, mélyen megengedni)

Második lépés: Minden kivetítés, elvárás, koncepció, remény és manipuláció elengedése, a helyzetet illetően.

Harmadik lépés: Kezelés akkor, ha kéri, és csak olyan energia fusson, ami neki működik és hozzájárulás. (Nem, ami nekem működik, nem célzottan látás helyre állítás, még az örömteliség ítéletét sem tettem hozzá). Az a tér lenni, amiben bármi megjelenhet ítéletek és elvárások nélkül.

Negyedik lépés: Hajlandóság arra, hogy bármi jelenik is meg, az a teljes elfogadás terében, ítéletektől mentesen létezhessen.

Ötödik lépés: szülőként azért piszkálni, hogy a látását használja, nézzen messzire stb. :) Igen, ebben nulla örömteliség, és nulla könnyedség van. Viszont az, hogy mi működik az… az működik…

 

Amit önmagamban meg kellett erősítenem, hogy bízom a fiamban. Kérlelhetetlenül és feltételektől mentesen bízom a fiamban. Kérlelhetetlenül és feltételektől mentesen bízom önmagamban.

Ha nincs hiba a teremtésben, az életben, akkor mi az, ami itt és most működik?

Mi kellene ahhoz, hogy megengedd mindenkinek, hogy azt válasszák, amit akarnak? Még akkor is, ha te tudod, hogy lehetne másképpen? Még akkor is, ha mást beszélnek a szájukkal és mást élnek? Még akkor is, ha könyörögnek, hogy mentsd meg őket? Még akkor is, ha a halálba, nyomorba, pusztulásba menetelnek? Még akkor is, ha elutasítják a segítségedet?

Mi az, ami itt valójában működik? És most? És most?

 

Milyen energia, térűr, tudatosság lehetek én és a testem, amivel túlteremtem a jelenlegi egészségügyi valóság minden koncepcióját egy örökké valóságon át?

 …  És …

Minden elvárásomat, kivetítésemet és koncepciómat, ítéletemet a jelenlegi és jövőbeli egészségügyi valósággal kapcsolatban nem teremtetté teszem és megsemmisítem.

 

Mi más lehetséges még? Mi az, ami itt és most működik?

 

Írta: Rózsa Georgina

 

error: Content is protected !!